Az UNESCO kezdeményezésére 1995. a tolerancia éve volt, amikor nagyszabású nemzetközi kampányt szerveztek a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében. A tolerancia napja pedig azóta november 16.
Egyáltalán: mi a tolerancia és honnan ered?
A tolerancia és az intolerancia egyidős az emberiséggel, és mindig is jelen volt kisebb nagyobb mértékben függetlenül attól, hogy mint fogalom létezett az adott kultúrában vagy sem. A ma használt kifejezés azonban az élet egy nagyon is jellemző, fontos területéről származik, ez pedig a vallás.
A vallásgyakorlattal kapcsolatban merült fel a vallási türelem gondolata és 1689-ben Angliában életbe lépett az Act of Tolerance (1689). Ma persze jóval többet értünk a tolerancián, semmint csak az állam, illetve a hivatalos egyház és a vallási kisebbségek kölcsönös megértését a vallásszabadság és ezzel összefüggésben a lelkiismereti szabadság jogáról. Jelen korunkban a tolerancia és intolerancia kérdése magában foglalja bármilyen kisebbségi lét könnyű vagy nehéz voltát.
Azt gondolhatnánk, hogy az elmúlt valószínűtlenül sok évben történt valami fejlődés ezt illetően, s hogy legalább a legfontosabb társadalmi színtereken (család, oktatás, vallás, politika) nemcsak megvitatták ezt a témát, hanem el is fogadtak egy közös nevezőt az intolerancia helyi vagy globális megnyilvánulásainak enyhítésére. Bizonyára történt ilyen is, de mintha valami nagy átok ülne a népeken, a Föld vagy egy város, egy ház, iskola, újság vagy egy otthon különböző pontjain újra és újra fellángol az intolerancia, pedig esetleg éppen az előző felperzselő szakasz után egy időre rájöttek már, hogy szükség lenne valami kölcsönös megértésre.
Túlmutatna egy cikk terjedelmének lehetőségein annak elemzése, miszerint igaz-e, hogy minél nagyobb az emberek egy csoportja, a társdalom többsége annál inkább hajlandó toleráns lenni azzal és annak tagjaival. Nem is teszem. Inkább visszakanyarodok oda, ahonnan a tolerancia modern kifejezése ered, a vallási türelemhez, amibe bele értem azt a jogot is, hogy valaki ne legyen vallásos.
Egyszer egy indián azt találta mondani, hogy a fehér ember nem érti, hogy az ő istene ugyanaz, mint az indiánok istene. Amit az indián mondott, abban nem volt intolerancia, mivel észrevétele egyszerű megfigyelésből származott. Megfigyelte, hogy a fehér ember miként pazarolja a természet kincseit, levonta következtetéseit, hogy mennyit érhet az élet számára, ha képes pusztán agancsokért ölni, miközben nem használja fel az állat testének többi részét. Megfigyelte, hogy pazarlóan miként merít ki egy földterületet ahelyett, hogy jó gazda módjára csak annyit venne el a földtől, amennyire szüksége van.
Mit csinált tehát, megfigyelt, megfigyelt és megfigyelt. Nem újságból olvasott, hivatalos „rossz hír” terjesztők tollából származó hírekből alakította filozófiáját, hanem megfigyelte az élet működését és bár nem értett egyet a fehér emberrel, tisztelte őt és tudta, hogy testvérek.
Bár tudom milyen tőről származik a mai vallási intolerancia, nem lehetek elégedett azzal, hogy 1689 óta ma sem vagyunk sokkal előrébb vallási türelem kérdésében.
Ha előrébb lennénk, akkor nem támadták volna meg protestáns lelkészek – amint azt saját fülemmel is hallottam - szószékről is a HIT Gyülekezetét azért, mert mint friss és élő közösség híveket vonz magához tőlük.
Ha előrébb lennénk, akkor a kínai hatóságok parancsára nem mérnének ingyen alkoholt tibeti buddhistáknak azért, hogy ezek szent vagy szenteket követő emberek tudatossága a mélybe zuhanjon, hátha elfelejtik, hogy országukat felfalta egy nagyobb.
Ha előrébb lennénk, akkor állami költségvetési milliárdokból élő egyházak képviselői nem ragaszthatnának hamis módon olyan jelzőt a Szcientológia Egyházra, hogy biznisz egyház pusztán azért mert nem áll sorban a büdzsé elkészítése előtti lobbizás alkalmával, hanem tagjai hozzájárulásaiból tarja fent magát.
Ha előrébb lennénk, akkor nem lehetne leírni olyat, hogy a Jehova tanúi álkeresztény szekta, pusztán azért, mert sok mindenben eltérnek az uralkodó keresztény vallásoktól.
Ha előrébb lennénk, akkor holland, dán vagy akármilyen televíziók nem űzhetnének tréfát az iszlám szent embereiből csak azért, mert fő kenyéradóik országának elnökének éppen olajjal teli földre fáj a foga.
Ha előrébb lennénk akkor nem neveznék a sátán szektájának a Katolikus egyházat olyanok, akik maguk materialisták, többek között azért, mert túlságosan is felfoghatatlan nekik egy pápa aki, 1,8 milliárd katolikus lelki vezetője.
Ha előrébb lennénk, akkor nem beszélnének lekicsinylő módon hívő emberek olyanokról, akik nem hisznek vagy kimondottan materialisták, miközben nem hívők milliárdjai teljesítik fontos társadalmi küldetéseiket nap mint nap.
Manapság a társadalom néhány fontosnak tartott szereplője büszkén, határozottan és rendre előránt egy új fogalmat, ami a „zéró tolerancia”. Gyaníthatóan olyan cselekedetekkel szemben szeretnének zéró toleranciát alkalmazni, amelyeket korábban maguk is elkövettek, de ez az ő egyéni problémájuk, s nem is érdekes. Annál fontosabb azonban, hogy példájuk el kívánja fogadtatni a zéró tolerancia elvét. Ez az elv viszont elfogadva az emberi, társadalmi megértés szétzüllesztésének alapja.
Ezzel szemben nekem is „van egy álmom”, ami nem faji, mint a néhai Martin Luther-é, hanem vallási. Ennek lényege az, hogy eljön az idő, amikor az emberek – már csak saját nagyobb boldogságuk miatt is - kizárólag saját személyes megfigyelésük alapján alkotnak nézőpontot vallásokról, nem pedig mások - nem első kézből való - „ismeretei” vagy a sajtóban, az interneten terjengő mindent, még magát az embert is tagadók szándékosan romboló okfejtései nyomán.
Jobb, ha Te magad figyeled meg közvetlenül a dolgokat, mert a mások által írt kritika megfigyelése nem a kritizált dolog megfigyelése, hanem csak egy vélemény elvtelen átvétele.
„Számodra az igaz, amit magad figyeltél meg, és ha ezt elveszíted, mindent elvesztettél.” ( L. Ron Hubbard: Személyes integritás. )
