A kép ehhez a cikkhez egy emberi jogi konferencián készült 2008. őszén New Yorkban. Bármilyen kínálkozó is egy ennyi vallás egymás melletti logója kapcsán a szimbólumok misztikájáról

 vagy esetleg egyáltalán nem is olyan misztikus voltukról szót ejteni, itt csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ezek hogyan férnek el ilyen közelségben egymás mellett.

Hogyan fér el egy csokorban az ősi kínai jin-jang jel, a keresztények keresztje, a Dávid-csillag és a Szcientológia kereszt.

Az első egymással szemben álló de mégis egymást kiegészítő kozmikus erőket jelképez; a második a keresztyénségben Krisztus szenvedésének, magának Krisztusnak, és mint keresztyén világ- és élet a keresztfa Krisztus halál feletti győzelmének a szimbóluma; a harmadik felső háromszöge a Tórát, az istenszolgálatot és a szeretet gyakorlását, míg az alsó a természettörvényt, az igazságot és a békét jelképezi; a negyedik a túlélés nyolc hajtóerejét sorolja, azaz túlélni mint (1) egyén, (2) család és gyermekek, (3) csoport, (4) emberiség, (5) életformák (állatok és növények), (6) fizikai univerzum, (7) szellemi lény, (8) a végtelen vagy legfelső lény.

Hogyan férnek el egymás mellett?

Egyrészt úgy, hogy mindegyik közvetít egy közös nevezőt, ami a szellemiség, s ami mutatja, hogy az egyén messze több, mint sem egy test.

Ennél gyakorlatiasabb nézőpont azonban az, hogy számtalan dologban foglalnak el hasonló nézőpontot. Például valószínűtlen, hogy a hívők vagy lelkek felemeléséhez egy materialista áltudományt, a pszichiátriát választanák eszközül, hiszen szinte egy vallás minimuma, hogy van elképzelése (még ha másképpen nevezi is) a lélekről és annak az univerzumhoz való viszonyáról. (Bár nem tartozik a tárgyhoz, de – hacsak nem nézünk alaposan az érdekek mögé - érthetetlen, hogy pszichiátriánál jóval kevésbé kártékony pszichológia is mit keres egyházi akadémiák tanrendjében, hiszen az adott vallás tanításainál mi lehet hivatottabb arra, hogy ismeretekkel rendelkezzen a lelki dolgokról.)

A vallások között olyan sok átfedés van, hogy természetes szövetségesei lehetnének egymásnak. Egyetlen jelentős vallás épeszű képviselője sem értékel le egy másik vallást. Az inkább egyes, a vallások körül őgyelgő vagy nevükkel burkolódzó társadalmi szerencselovagok működési területe. Számukra fontos a vallások megosztása és olyan színben való feltüntetésük, mintha egymás ellen volnának. Minden ilyen valós vagy látszólagos ellentét ugyanis komoly haszon azok számára, akik önmaguk és a világ értése helyett több, mint két ezer éve cirkuszt és kenyeret kínálnak az emberiségnek, s bármit megér nekik, hogy az általuk képviselt „mátrix” valóságosabbnak tűnjön, mint az egyénnek a világról meglévő, vele született (még ha később meg is kopott) természetes érzékelése.

Én nem teszek egyenlőségjelet két dolog közé - egyszerűen azért, mert két dolog az nem egy. Ettől még biztos vagyok benne, hogy vallások szapulása nem érdeke más vallások képviselőinek. Még csak nem is materialisták érdeke, mert ők is joggal várják el saját nézőpontjuk tolerálását. Marad tehát a mindent tagadók és mindenen uralkodni vágyók maroknyi csapata, akik biztonságos távolságról szítanak, szektáznak és ők maguk ritkán mutatkoznak meg a színen, s úgy nevezhetjük őket, hogy elnyomók. Vallásnak, oktatásnak, egészségnek nincs más ellensége, de néhány olyan embert, aki nem hajlandó maga megfigyelni azt, amiről beszél, rá tudnak venni arra, hogy vallások felett ítélkezzenek, Istent káromoljanak, pápázzanak, szektázzanak, zsidózzanak, szcientológusozzanak, s közben ne ismerjék fel azt a mérhetetlen kárt, amit mindnyájunk társadalmában okoznak.

Tudom, hogy Te, aki olvasod ezt, érted.

Bár azok is elolvasnák, akik nem néznek, de biztosak benne, hogy látnak, s azok, akik úgy tesznek, mintha kérdeznének, de csak saját válaszaikat hallják, és akik maguk semmit sem értenek, de biztosak benne, hogy „mindent tudnak”.

Arkeon – 2009. január 27.