„Mi történt Watson asszonnyal?" vagy: néhány gondolat az európai jog közvetítéséről Magyarországon Már jó pár éve foglalkoztatja a szerzőt az a kérdés, hogy vajon mi történhetett Watson asszonnyal. Háttérként szolgál az Európai Bíróság által 1976. július 7-én kiadott ítélet a Watson/Belman ügyben. Aki ezt a határozatot elolvassa - az Európai Bíróság határozatának megszokott felépítése alapján - elsősorban a felekről, a bíróság összetételéről, az eljárás egyéb résztvevőiről, a jogi háttérről, a tényállásról és végezetül az ítélet indokairól tájékozódhat. Az ítélet tényállása a következő: Lynne Watson, brit állampolgár turistaként meglátogatja Alessandro Belmann-t Olaszországban és nála tölt pár napot. Ezután mindketten elindulnak vonattal Velencébe. Watson asszony azonban oda sohasem érkezik meg, hanem eltűnik a vonatról. Belmann úr eltűnt személyként jelenti a rendőrségen, melynek jobb dolga sincs, mint hogy büntetőeljárást indítson Belmann és Watson ellen, mivel az olasz bejelentő hivatal rendelkezéseit megsértették, miszerint ugyanis minden turistának Olaszországban való 3 napos ott tartózkodása után a címnyilvántartó hivatalban jelentkeznie kellene. Végezetül következik az Európai Bíróság válasza arra a kérdésre, hogy vajon ilyen bejelentési kötelezettségek előírása az európai joggal összeegyeztethető-e. Ezen a ponton kell az olvasónak szünetet tartania, ha még nem esett a jogi csőlátás áldozatául, és feltennie a kérdést: és mi történt Watson asszonnyal? Kiesett a vonatból vagy netán kidobták? Olvasta talán Szerb Antal „Utas és holdvilág" című regényét és gondolta, amit Mihály megtett Erzsivel, azt én is meg tudom, és egy állomáson, miután kávéért ment, a peronon felszállt egy másik vonatra? Megijedt vajon, hogy Belmann úr meg akarja kérni a kezét Velencében, és ezért lelépett a kalauzzal? Vagy egyáltalán nem is létezett és Belmann úr csak egy magára maradt hóbortos agglegény volt, aki annyira vágyott egy feleségre? Nem tudjuk, és feltehetőleg nem is fogjuk soha megtudni. Ugyanilyen kevéssé tudjuk, hogy Flamino Costa ügyvédkolléga vajon végül befizette-e az 1.925 lírás villanyszámláját, vagy a svéd gasztronómiai szaklapokban időközben lehet-e már alkoholt reklámozni. Nem tudjuk, hogy a Hedley Lomas Kft. birkáiért, melyeket Spanyolországba akart exportálni, holott nem volt szabad, kapott-e kártérítést és hogy tulajdonképpen miből állt a kára, azt sem tudjuk, hogy Veedfald úr testvére tönkrement veséiért kapott-e kártérítést. És mit csinál Jean-Marc Bosman, a futballista Lüttich-ből, aki az UEFA transfer szabályait össze-vissza zavarta? És Paola Faccini Dori kapott az államtól kártérítést azért a nyelvtanfolyamért, amivel nem volt elégedett? Megengedett külföldi idegenvezetőknek teljes egészében Olaszországban, Görögországban és Szlovákiában dolgozniuk és milyen feltételek között?Miért is lenne fontos megkapni ezeket az információkat? Nemcsak emberi részvétből, hanem szakmai, európai jogi és merő jogi érdeklődésből is. Mert az Európai Bíróság sohasem oldja meg a határozatainak az alapjául szolgáló eseteket. Ehhez nincs jogosultsága és a szakmai kompetenciája. Csak azt mondja, hogy az európai jog konkrét esetekben mit ír elő. Ezzel azonban még ez az ügy és még sok ehhez hasonló ügy sem ér véget. Befejezni nekünk kell, a gyakorlóknak, a nemzeti jogászoknak, ügyészeknek és természetesen elsősorban a nemzeti bíráknak, akik a mindenkori ügyekben az ítéletet meghozzák. Ehhez szükség van azonban még egy jelentékeny és nehéz átalakulási folyamatra, melyet még meg kell tanulni. Hogyan alkalmazom az Európai Bíróság előírásait az előttem levő esetben? Hogyan alkalmazom az előírásokat, ha az esetem az Európai Bíróság által megmagyarázott előíráshoz csak hasonlít, de semmiképpen nem azonos vele, ahogy ez oly gyakran elő is fordul? Hogyan fogalmazok itt? Mit kezdek egy irányelv-konform értelmezéssel? Hogyan magyarázom azt, hogy a nemzeti jogot figyelmen kívül hagyom és csak az európai jogot alkalmazom - mégpedig úgy, hogy a bíróságot vagy a másodfokot is arról szilárdan meggyőzzem? Mit kezdek egy irányelv helytelen magyar fordításával? Hogyan értelmezhetem és hogyan kell értelmeznem, ha egy jogintézményt a nemzeti jogba vezetek be, hogy ez nem ismeri el azt, s ezt az európai jogból veszem - mert ezt így kell tennem! Ezeket a képességeket csak gyakorlat során szerezzük meg, egyre inkább és a legkülönfélébb konstellációban, azért, hogy a nemzeti bíró teljes biztonsággal tudja mondani: „ A Magyar Köztársaság nevében a Magyar Köztársaság Alkotmányának XY rendelkezését figyelmen kívül hagyom, mert az az Európai Közösség XY irányelvének Z. cikkével nem összeegyeztethető. Ez a következőkből adódik: ...." Ezt nem azáltal tudjuk, hogy lehetőleg sok - abszolút gyakorlattól távol eső - tudást halmozunk föl, mint pl. ahogy megtanuljuk, hogy mi a funkciója és a feladata a számvevőszéknek, az Európai Ombudsman-nak, vagy a Régiók Bizottságának, ezek olyan dolgok, amelyek nem érdekelnek egyetlen gyakorló szakembert sem. Ezt csak úgy lehet megtanulni, hogy a tanulókkal olyan esetekkel oldatunk meg, amelyek valamely európai jogi problémára mutatnak rá, és amit a magyar jogban és a jog szerint kell megoldani. Minden más önmagáért való, haszontalan, holt tudás, ami csak azt az illúziót adja, hogy értsünk egy kicsit az ügyhöz anélkül, hogy a valóságban a leghalványabb tudásunk lenne és anélkül, hogy egyetlen esetet is meg tudnánk oldani.A jogot tanulók kb. 90%-a dolgozik a gyakorlatban, akár ügyvédként, ügyészként, bíróként vagy vállalati jogászként stb. Ezeknél a gyakorló jogászoknál egy közös: eseteket oldanak meg: jogilag kell tényállásokat értékelniük és egy lehetséges, képviselhető megoldást találniuk. Ha az ember már rendelkezik az esetmegoldás e technikáival, akkor majd azzal is boldogul, ha egyszer mégis kapcsolatba kerül az Európai Ombudsmannal vagy az Európai Számvevőszékkel. Fordítva azonban ez nem működik: az Európai Számvevőszék funkciójával kapcsolatos tudás nem tesz képessé, hogy megírjam az ítéletet vagy kérelemmel forduljak a bírósághoz egy XY irányelv alkalmazásával kapcsolatban. Ezt kell figyelembe venni az európai jog közvetítésekor: módszertanra és megértésre van szükség, ahelyett, hogy minél több információt gyűjtenénk össze. De mi történt Watson asszonnyal? Ezt soha nem fogjuk megtudni. Én úgy gondolom, hogy ő nem is létezett soha. Dr. Donat Ebert, Német és magyar öröklési jogra valamint büntető jogra specializálódott, mindkét nyelven és mindkét jogrendszerben dolgozó jogi képviselőwww.nemet-ugyved.com