Kétséges
volt, hogy létezik-e figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vagy
csak a gyógyszerek felírására szakosodott pszichiáterek
kitalációja az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder). Itt
a válasz!

A
wikipédia nevű (nem írnám nagy betűvel) véleménylexikon
szerint az ADHD-nak ilyen tünetei vannak:

„A
figyelem csak rövid ideig köthető le, és könnyen elterelhető.
Elfelejti feladatait, vagy nem fejezi be, esetleg emlékszik rá, de
nem hajlandó megcsinálni. Félbehagy tevékenységeket, nem tart
rendet dolgai között. Nem hallgatja végig szüleit.”

A
pszichiáter ezen megállapítások alapján simán pszichiátriai
gyógyszereket ír fel gyerekeknek. Bizonyosan vannak normális
szülők, akik számára viszont a fenti tünetek egy átlagos kamasz
képét rajzolják fel. Akkor kinek van igaza?

Elsőre
úgy tűnhet, hogy - az amúgy elég szégyenteljes – pszichiátriai
besorolásokat akarom itt ostromolni, de nem. Az, hogy létezik a
figyelemhiányos tünetegyüttes, kétségtelen. Sajnos nem csak
gyermekeknél fordul elő, egyre inkább felnőtteknél is. A kór
lényege a következő:
A gyermek, mint minden normális emberi
lény kedveli a kisebb-nagyobb közösséget, így a családot és az
elején még az iskolát is. Erre sok oka van, itt csak párat
említek: hasznos lehet azzal, hogy segít másoknak; segítenek neki
mások; figyelmet kaphat másoktól, figyelmet adhat másoknak.

A
figyelemhiányosság tehát egy fordított dolog. A gyermek pontosan
azért mutatja a fenti tüneteket, mert nem figyelnek rá. Miért is
adna ő egyoldalúan figyelmet a felnőttek által elvárt dolgoknak,
amikor a szülők nem érnek rá vele reggelizni és meghallgatni,
hogy mi van vele, mit gondol, mit szeretne. Nem játszanak, nem
tanulnak vele, mert hajtják a munkát, hogy megfeleljenek egy
adórendszerek alatt összegörnyedő társadalom elvárásainak. A
gyermek azt adja, amit kap: ha a szülő nem emlékszik rá, hogy mit
ígért neki, akkor ő sem emlékszik a házi feladatára. A szülő
csak futólag hallgatja meg a gyermeket otthon, a gyermek pedig nem
figyel órán. (Tisztelet a kivételnek!)

Nincs
ezen csodálkozni való. Erre gyárt a gyógyszerlobbi „gyógyszert”?
Ehhez nincs szükség kémiára! Csak annyi kell, hogy a felnőtt
mutasson jó példát: focizzon, játsszon a gyerekkel, hallgassa meg
valódi érdeklődéssel, hogy mi van vele, mi bántja, minek örül.

(Ebből
következik, hogy ADHD akkor nem is pszichiátriai, hanem pszichiáter
betegség, mégpedig valami ilyesmi: Addig Diagnosztizáld, mígnem
Hiányosnak Detektálod.)

A
gyermek, ha elegendő figyelmet kap, nem mutat figyelemhiányos
tüneteket. Mi van azokkal a gyerekekkel, akiket a szülő túlságosan
elkényelmesített? Mivel csak kényeztetést kaptak, nem pedig
valódi személyes figyelmet, a problémájuk ugyanaz.

Összefoglalásul
tehát; létezik figyelemhiányos hiperaktivitás gyermekeknél? Nem!
Csak nem kapnak elegendő figyelmet, ők pedig ilyen módon harcolják
ki maguknak.
„Egy
gyermek olyan, mint egy tiszta lap. Ha rossz dolgokat írsz rá,
akkor rossz dolgokat olvashatsz le róla.” (L. Ron Hubbard -
Az Út A Boldogsághoz )