Ahogyan
közelednek a 2010-es választások egyre több szerző hozza fel,
hogy változtatni kellene azon, hogy mi egyház és mi nem. Ehhez a
kérdéshez általában egyházhoz kötődők szoktak hozzászólni –
mint például én -, de mi van az ateistákkal?

1990.
óta olyan törvény szabályozza Magyarországon az egyházak
lapítását és működését, amelyre bármely szabad ország
büszke lehetne. Papírforma szerint az alkotmány azt is biztosítja
azt is, hogy gondolati és véleménynyilvánítási szabadság is
legyen, ez jó hír az ateistáknak. Nincsenek olyan törvények,
melyek köteleznék az embereket, hogy hívők vagy ateisták
legyenek, illetve ha hívők, akkor kiben, miben higgyenek.

2009.
közepe felé Magyarországon miért olyan fontos téma némelyeknek
a törvény felülvizsgálata és hogyan érinti ez az ateistákat?

A
jelenlegi törvényt megcsáklyázni kívánók – mert, ha még nem
is mondják ki, erre törekszenek – hatalmi kiszolgáló
szempontjaikat látszólag ésszerű érvekkel támasztják alá.
Első érvük: túl sok az egyház. Ismerős „gondolat”, valaki
egyszer kitalálta, hogy túl sok a párt, s így lett egy – a
diktatúra alappillére. Valamikor volt már olyan Európában, hogy
egyetlen egyház – inkvizíció lett belőle, s az az egyház is
sokat veszített. Persze az „érvelők” fedhetetlenek, mivel azt
mondják, hogy „négy”. Négy történelmi egyház, mármint ezek
maradnának javaslatuk szerint egyházak, a többi meg legyen
egyesület. Történelmi egyház: micsoda kategória! Észrevétlen
évek óta belopták ezt a kategóriát a közéletbe, s azóta
remekül működik arra, hogy kiszorítsák vele a többieket onnan,
ahonnan akarják: társadalmi párbeszéd, média. Ez nem tesz jót a
történelmieknek sem, mert a hatalom létrejön, erodálódik és
megszűnik, s a hatalom közelében lévők megsínylik az efféle
barátságot, miközben az előbb vázolt hullámon utaznak.

Az
egyház és egyesület, mint két kategória Németországból
származik, ahol annyira nem tudja a hatalmi elit, hogy mit kezdjen
ezzel a témával, hogy időnként még a Katolikus Egyházat és a
Pápát is igen magas politikai körökből kritizálják meg. Miért
kellene Magyarországnak mint történelme során már olyan sokszor,
a jövőbeli veszteshez csatlakoznia? Egyáltalán, mi köze a
politikának az egyházakhoz? Miért nem teszik rendbe Európában
azt a szénát inkább, ami a dolguk volna, a gazdaságot? Naiv
kérdések. Választások idején jól jön a szavazó. Nem mindegy
tehát, hogy kiknek kedvez a mindenkori hatalom. Az ilyen nézőpont
viszont az alkotmány alapjaival is szemben áll, miszerint az állam
és az egyházak különválasztottak, hogy ne érvényesülhessen
egyetlen ideológia a többi kárára.

Második
érvük szerint a több, mint 150 egyház közül sok az 1%-ra jött
létre. Csak statisztikai adat lenne, de érdemes lenne
összehasonlítani a Magyarországon korrupció útján az államtól
elvándorló pénzeket, melyeket nemzetközi szervezet akkorára
becsül, hogy azon veszteség mellett komolytalan lenne még arról
is beszélni, hogy akár ezer egyház egy százaléka mekkora szja
kiesést jelent.

Vajon
hogyan viszonyulhatnak az „érvelők” az egyházakhoz nem tartozó
vallásos emberekhez vagy az ateistákhoz? Nyilván ők nem is
számítanak számukra, vagy őket nem a templomokban, hanem a TV-k
reklámjaival kívánják meggyőzni. Pedig joggal várja el egy
ateista is, hogy a társadalom ugyanolyan értékesnek tartsa őt,
mint akármely vallásos embert. Arról nem is beszélve, hogy egy
ateistának vagy hívőnek lenni az filozófiai (és nem elfogult)
oldalról szemlélve csak ugyanannak a dolognak két különböző
nézőpontja, s kár hogy vallásos nézőponttal rendelkezők néha
leértékelik az ateistákat. Ez a leértékelő magatartás sajnos
nem közelíti az ateistákat a vallásokhoz, hanem távolítja őket.

Visszatérve
a törvényhez, ennyit mindenképpen fontosnak tartanék:
diszkrimináció nélkül lehessen egyház az egyház, vallásos a
vallásos ember, ateista pedig akinek úgy van kedve, miközben ezek
az emberek még mindig egyenlő jogokkal bírjanak a törvények
alapján.

E
cikk írója a Szcientológia vallás gyakorlója. Ha egyetértettél
velem bármiben, akkor ne ezért tedd, ha elveted e sorok
nézőpontjait, akkor se ez motiváljon. Néz meg a dolgokat, úgy,
hogy miként éreznéd magad a másik helyében. Ha katolikus,
evangélikus, református vagy, tisztellek. Ugyanígy, ha buddhista
vagy bármilyen más vallású és akkor is, ha ateista, s ez azért
nem nehéz mert én szellemi lénynek és értékesnek gondollak
téged.

„A
vallási tolerancia nem azt jelenti, hogy nem juttatjuk kifejezésre
saját hitünket. Viszont azt igenis jelenti, hogy a mások vallásos
hitének és meggyőződésének aláásására vagy megtámadására
irányuló törekvés mindig is egyenes út volt a bajba.” (L.
Ron Hubbard – Az út a boldogsághoz / Tiszteld mások vallásos
hitét! - részlet)

http://www.dianetika.hu/
http://www.szcientologia.org.hu/